001.jpg01.jpg02-ok.jpg03.jpg04.jpg05-ok.jpg06.jpg07.jpg08-ok.JPG

Aktuális heti hirdetéseink ide kattintva olvashatók el!

 

A szeretet a szívét viszi a játékba

Tornya Erika RSCJ evangéliumi elmélkedése Húsvét 5. vasárnapjára

 

Miután kiment, Jézus így szólt: ,,Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.’’ Jn 13,31-35

 

Az evangéliumi szövegünk központi üzenete a keresztény tanítás lényege: „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. Arról, hogy mi a szeretet, sokféle megközelítésben lehet gondolkodni. Ferenc pápa beszédeiben gyakran foglalkozik a szeretettel, fontoljuk meg most az ő gondolatait!

„Az egyedüli mód arra, hogy úgy szeressünk, ahogy Jézus, ha kilépünk saját önzésünkből, és mások szolgálatára sietünk. Ez pedig azért van, mert a keresztény szeretet konkrét, mert Isten jelenléte konkrét Jézus Krisztusban. (…) „Igen, katolikus vagyok, igen, keresztény vagyok, én egyetemes szeretettel szeretem az egész világot.” Mindez azonban éteri. A szeretet mindig a dolgok belsejében van, konkrét, és nem lép túl az Ige megtestesülésének tanításán. Aki nem úgy akar szeretni, mint ahogy Krisztus szereti jegyesét, az egyházat, saját testével, és életét adva érte, az ideológiailag szeret. Ez az elméletgyártás, ideológiagyártás; elveszik Krisztustól a testét, akik elveszik az egyháztól a testét, sőt, tönkreteszik a közösséget, tönkreteszik az egyházat. (…) Ha elkezdünk elméleteket gyártani a szeretetről, oda jutunk, hogy átalakítjuk azt, amit Isten akart az Ige megtestesülésével, és egy Krisztus nélküli Istenhez, egy egyház nélküli Krisztushoz és egy nép nélküli egyházhoz jutunk. Mindez az egyház testetlenítésének folyamatában történik. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a szeretetben való zarándoklatunk soha, de soha ne váljon elvont szeretetté. Mindig legyen konkrét, az irgalmasság cselekedeteiben megnyilvánuló szeretet, ami tapintja a megtestesült Krisztus testét. Ezért mondta Lőrinc diakónus, hogy a szegények az egyház kincse. Miért? Mert Krisztus szenvedő teste ők. Kérjük a kegyelmet, hogy ne lépjünk túl, és ne menjünk bele ebbe a folyamatba, ami talán sok embert vonz, hogy intellektualizáljuk, ideologizáljuk ezt a szeretetet, testetlenné téve az egyházat, a keresztény szeretetet. És hogy ne jussunk el addig a szomorú látványig, ahol Isten Krisztus nélkül van, Krisztus az egyház nélkül, az egyház pedig a nép nélkül”. (Ferenc pápa homíliája 2016. november 11.)

„Isten szíve, Jézus szíve megindul, és lát, látja az embereket, és nem maradhat közömbös. A szeretet nyugtalan. A szeretet nem tolerálja a közömbösséget. A szeretet könyörületes. Ám a könyörületesség azt jelenti, hogy a szívemet viszem a játékba. Ez az irgalmasság. A saját szívvel játszani a többiek felé: ez a szeretet. A szeretet a szívét viszi a játékba másokért. (…) Ferenc pápa beszámolt egy fényképről, melyet az Apostoli Alamizsnahivatal falán látott. Ez egy spontán fotó, amit egy derék olasz fiatal készített és a hivatalnak ajándékozott. A képen egy földön ülő hajléktalan az étteremből kilépő emberekre néz, akik jól öltözöttek, jót ettek és elégedettek, egymás között vannak. De mindegyik elkerüli a hajléktalan pillantását. Ez a közömbösség kultúrája. Igaz, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet, de sok emberben nincs tudatos gyűlölet. Isten szeretetének, a könyörületességnek a legközönségesebb ellentéte a közömbösség. Én elégedett vagyok, nekem nem hiányzik semmi. Megvan mindenem, biztosítottam ezt az életet és az örökkévalót is, mert minden vasárnap megyek misére, és jó keresztény vagyok. De amikor kimegyek az étteremből, akkor félrenézek. Gondoljunk csak erre: ott van Isten, aki az első lépést megteszi, aki könyörületes, aki irgalmas velünk oly sokszor, és aztán ott a mi közömbös magatartásunk. Kérjük az Urat, hogy gyógyítsa meg az emberiséget, velünk kezdve, hogy a szívünk gyógyuljon ki ebből a betegségből, a közömbösség kultúrájából.” (Ferenc pápa homíliája 2019. január 8.)

Joomla templates by a4joomla