NIKODÉMUS BIBLIAKÖR

Szentignáci lelkiségű katolikus közösség

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Kedves Fecske testvéreim!

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember vége táján, kedd délelőttönként többször megfordultam a Belvárosi Ferences templomban, hogy részt vegyek a Szentmisén. Egyik alkalommal a prédikációban elhangzott egy kedves történet Szent Ferencről. Ezt a történetet és a történet kapcsán bennem felvetődött gondolatokat szeretném most Karácsony és az Új év alkalmából mindnyájatokkal megosztani.

"Egyszer egy Alviano nevű helységbe ment a szent prédikálni. A nép már együtt volt, és ő megadta a jelet a beszéd megkezdésére. Az ott fészkelő fecskék azonban olyan éktelen lármát csaptak, hogy emiatt egyetlen szavát sem lehetett hallani. Erre az összes jelenlevők füle hallatára így szólott:

-Fecske nővéreim, ideje már, hogy én is szóhoz jussak, mert ti már ugyancsak kibeszéltétek magatokat. Halljátok meg tehát Isten igéjét és maradjatok veszteg, míg az Úr beszéde be nem teljesedik.

És azok, mintha csak eszes lények lettek volna, abban a pillanatban elhallgattak és mindaddig el nem mozdultak helyükről, míg csak be nem fejeződött a prédikáció. És valahányan csak látták ezt, mindnyájan csodálkozással teltek el és magasztalták érte Istent.”

Az a gondolat, amit elsőként említek meg, most, a szöveg olvasása közben alakult ki bennem. Előre veszem mégis, mert úgy gondolom, hangsúlyosabbá teszi többi mondanivalómat.

Figyeljük csak meg, milyen jó dolguk van ezeknek a fecskéknek! Szent Ferenc közelében fészkelnek, még csak fáradniuk sem kell, ajándékba kapják az ő jelenlétét. És mégis, - általunk is annyira szeretett – szokásukhoz híven, hangosan és szünet nélkül csivitelnek. Olyannyira, hogy az összegyűlt sokaság nem hallhatta tőlük Szent Ferenc szavát!

Mi vajon hányszor vagyunk ilyen csivitelő fecskék? Ülünk a bennünket biztonságosan körülvevő, félelmeinkből, önzésünkből, szokásainkból felépített meleg fészkekben és nem vesszük észre a körülöttünk zajló, nálunk sokkalta fontosabb eseményeket! Nem vesszük észre, mert elfoglalnak hétköznapi gondjaink, örömeink, fáradtságunk és magamutogatásunk fásulttá, figyelmetlenné tesz bennünket. Sőt, igen gyakran a Szent Ferencre, vagyis végső soron az Úr szavára figyelni akaró sokaságot is megakadályozzuk az Istennel való kapcsolatteremtésben.

Az Úristen legközvetlenebbül a Szentmisén és az imádságban, valamint embertársaink által próbál hozzánk szólni. Megteremtjük számára az alkalmat és a lehetőséget? Amikor az Egyház a vasárnapi Szentmisében készen elénk tárja az alkalmat az Istennel való találkozásra, hogyan viselkedünk? Saját imáinkban hogyan fordulunk az Úrhoz? Tudunk csendet teremteni először magunk körül, azután a szívünkben is, vagy elszalasztjuk az alkalmat?

Kedves Fecske testvéreim! Kívánom, hogy halljuk meg mindnyájan Isten igéjét, hogy ezáltal valóban megáldhasson bennünket az Úr és elküldhesse nekünk azt a belső békét, melyre olyan nagyon vágyunk és várunk Karácsonykor!

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ma 2018. augusztus 16., csütörtök, Ábrahám napja van. Holnap Jácint napja lesz.