NIKODÉMUS BIBLIAKÖR

Szentignáci lelkiségű katolikus közösség

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Beszámoló máriabesnyői lelkigyakorlatunkról (okt. 1-3.)

E-mail Nyomtatás PDF

Lelkigyakorlatunk vezérfonalát a Keresztény Ifjúsági Közösségek tagjai számára kiadott KIK-breviben is megtalálható Vezérelv és igazság című, Loyolai Szent Ignác által írt elmélkedés adta, amelyet – a mélyebb átélés érdekében - egyes szám első személyben imádkoztunk:

Arra vagyok teremtve, hogy Istent, a mi urunkat dicsérjem, tiszteljem és szolgáljak neki, és ezáltal lelkemet üdvözítse.

Minden egyéb a föld színén értem is van teremtve, és azért, hogy segítsen engem célom elérésében, amire teremtve vagyok.

Ebből következik, hogy nekem ezeket annyira kell felhasználnom, amennyire célom elérésében segítenek, és annyira kell megválnom tőlük, amennyire akadályoznak abban.

Szükséges ezért, hogy közömbössé tegyem magamat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratom döntésére van bízva, és nincs neki megtiltva.

Úgyannyira, hogy a magam részéről ne akarjam inkább

  • az egészséget, mint a betegséget,

  • a gazdagságot, mint a szegénységet,

  • a tiszteletet, mint a gyalázatot,

  • a hosszú életet, mint a rövidet,

és következetesen így minden másban, egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet engem a célba, amire teremtve vagyok.

A közömbössé válást a hőmérséklettel kapcsolatban kezdtük gyakorolni. Pokrócokba bugyolálva kuporogtunk a II. János Pál pápáról elnevezett teremben, és vártuk a filmvetítést. Viszonylag jól vettük azt az akadályt is, hogy sokáig úgy tűnt, a filmet sem tudjuk megnézni, hacsak nem az eredeti olasz nyelven. Végül mégis csak megjelent a magyar felirat. Pasolini Máté evangélium alapján készült filmremeke ráhangolt bennünket a lelkigyakorlatra.

Másnap az első képmeditációnk alkalmával megkerestük a magunk boldog és boldogtalan emberét. A boldogok közé került pl. egy felszabadultan mosolygó gyermek, Teréz anya, a gyermekét gyengéden átkaroló édesanya, az egyik missziós terület kórházában dolgozó apáca, a jövőbe reménnyel tekintő fiatal leány. Megállapítottuk,hogy a boldogság a szeretet átadásban rejlik, közösségben bontakozhat ki.

A boldogtalanok közé került pl. Diána hercegnő, egy üres lakásban egyedül lévő kisfiú, egy kislány, aki másnak akar látszani, mint aki, egy magára hagyott unatkozó gyermek. A boldogtalan ember legtöbbször magányos, akkor is, ha nincs egyedül.

Sajnos a nyolc boldogságra és a farizeusokhoz intézett dörgedelmekre nem gondoltunk, de végül a boldogok közé bekerült egy kórházban fekvő súlyos beteg, aki boldog, mert szomorúságában vigasztalást nyer. A boldogtalanok közé bekerült egy sikeres menedzser, aki boldogtalan, mert már megkapta a jussát.

A boldog ember kötelezettsége a boldogtalanok megvigasztalása, ezért egy-egy képzeletbeli párbeszédben megkíséreltük boldog emberünk által megvigasztalni boldogtalan emberünket.

A boldogtalan embernek azt kell megéreznie, hogy életének van értelme, szükség van rá. Mindnyájan arra vagyunk teremtve, hogy munkánk által szebb legyen a világ.

Fontos tanulság, hogy a segítő ember kiég, ha csak adni akar, és nem kap viszonzást, ezért meg kell tanulni elfogadni is.

Ha boldognak vagy boldogtalannak érezzük magunkat, vizsgáljuk meg, hogy boldogságunk-boldogtalanságunk oka hogyan kapcsolódik a nyolc boldogsághoz.

Mire idáig eljutottunk, nemcsak Istenhez kerültünk közelebb, jó meleg lett a házban is.

Ezután szép tájakat, növényeket, állatokat ajándékoztunk boldogtalan emberünknek, amelyek közelebb vezethetik őket Istenhez.

A déli pihenő alatt néhányan újra megnézték a Pasolini fimet, néhányan sétáltunk, majd bementünk a szomszédos templomba, azaz annak előterében, ahol csendben imádkoztunk. Jó volt együtt lenni egymással és az Úrral. Nem volt szükség szavakra.

A vezérelv ellentétpárjaira példákat kerestünk a megtekintett filmben és a képek között is. Érdekes volt megfigyelni egymás asszociációit. Érdemes megfontolni, hogy Szent József az indifferencia állapotában vált képessé az angyali üzenet befogadására. Ahogyan Jézus a kereszten bemutatta, hogyan tudja magát függetleníteni az imánkban szereplő ellentétpároktól, ugyanerre kell törekednünk saját életünkben is. Ne nyugtalanítson bennünket sem az egészség. sem a gazdagság, sem a tisztelet, sem a hosszú élet, akkor sem, ha megvan, akkor sem, ha nincs.

Este a Szent Péter apostol életéről készült filmet néztük meg, amely nagyon más, mint az előző esti film, közelebb áll a legendához, mint a Szentíráshoz, könnyedebb szórakozást jelentett számunkra.

Mivel miden döntésünkben azt kell vizsgálnunk, hogy mi az, ami közelebb visz Istenhez és az emberekhez, utolsó nap átrendeztük a képeket úgy, hogy az embereket egy sorban helyeztük el, tőlünk távolabbi oldalukra kerültek azok a dolgok, amelyek eltávolítanak Istentől, míg a másikra azok, amelyek közömbösek ebből a szempontból. Ekkor értettük meg, hogy mindentől közömbössé kell válni, kivéve a rosszat, amit nem fogadhatunk közömbösen, el kell magunkat határolni tőle, vagy szembe kell szállni vele. A közömbös dolgok pedig mind alkalmasak lehetnek arra, hogy közelebb vezessenek bennünket Istenhez, csak szemlélni kell őket.

Végül a képekből kialakított világunkban vallási képeket jelenítettünk meg. Volt, aki úgy gondolta, hogy a középen elhelyezett Isten-jelkép köré kell gyűjteni a szenteket, hajd az embereket, állatokat, növényeket, tájakat, volt, aki egy –egy szent életének epizódjával kapcsolatba hozható kép melléhelyezte a szentet, de akadt közünk olyan is, aki a szenteket az Istentől legelhagyatottabb helyekre tette, hogy a világ ezen részét is megszenteljék.

Megállapítottuk, hogy a vallásosságot napjainkban nem annyira a templom, mint a szeretetkapcsolat, a szolgálat fejezi ki, a hívőknek a társadalomban kell tanúságot tenni hitükről a hitükből fakadó cselekedeteik által. A II. Vatikáni Zsinat óta az egyház nem azonos a klérussal. Az egyházat valamennyi hívő együttesen alkotja, ezért olyanná válik, amilyenné tesszük.

A képek alapján formált gondolatokból jobban megismerhettük egymást, közelebb kerülhettünk egymáshoz.

A lelkigyakorlat alatt két szentmisénk volt családias légkörben. Szombati misénk az Őrzőangyalok ünnepére esett. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mindnyájunknak van őrangyala, aki vigyáz ránk, és lelkünk nyitottságán múlik, hogy engedjük-e megmenteni magunkat.

Ulrich atya ismét felhívta a figyelmünket arra, hogy – bár az egyházban és a társadalomban lévő problémák bírálata nem visz előre; megoldása nem tisztünk, nincs is rá lehetőségünk. Azonban közösségünknek meg kell találnia azt a keveset, amit meg tehet másokért. Nemcsak egy-egy embernek, de a közösségnek is van küldetése és felelőssége, meg kell keresnünk a módját, hogyan segíthetünk a rászorulókon.

Remélem, legközelebb Te is velünk leszel!

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ma 2018. augusztus 16., csütörtök, Ábrahám napja van. Holnap Jácint napja lesz.