A Balaton komplex vízrendszerében kitüntetett szerepe van a tóba befolyó, vizeket megszűrő, túlzott tápanyagtartalmukat eltávolító nádasoknak. Az, amikor a nád pusztul, egyrészt mindig valamilyen fennálló környezetkárosítást jelez, másrészt előrevetíti a vízminőség romlását, az ökológiai egyensúly tartós felborulását.
A nádpusztulás okai is összetettek: belejátszik a tópart túlépítése, ami elvágja a tavat a víztisztító szerepű parti nádasoktól, illetve a nádasokat a természetes vízutánpótlástól; az áramlási és iszaplerakódási viszonyokat megváltoztató, erőltetett kikötőépítés, valamint a kizárólag gazdasági, üzleti szempontokat követő vízszintszabályozás. Ugyanakkor bármi is az ok, a probléma súlyossága nem tagadható, mint ahogy a következmények is drasztikusak lehetnek: algásodás, hal- és madárpusztulás, a növényzet további degradációja, a tavi életközösség tartós károsodása.
A környezet elpusztítása mellett a szabad fürdést is korlátozzák a beépítések. Augusztusban Szántódon, a Tiborcz István-érdekeltségű BalaLandnél hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a NER nem zárhatja el a fürdőzők elől a Balatont!
A Balaton nem a NER-oligarchák magánmedencéje, hanem az egész ország egyik legfontosabb természeti és turisztikai értéke – a Balaton mindenkié! Ideje lenne, hogy a kormány ennek megfelelő felelősséget mutasson a tó súlyos problémáinak kezelésében.