Április 26. és május 2. között egy hétig néztük az M1 napi 8 hosszabb híradóját és megvizsgáltuk, mennyit szerepel benne a kormány és a kormánypártok pozitív színben, mennyit szerepel az ellenzék negatív színekben, illetve mennyi időt kap az ellenzék saját témáira. Átlagosan napi egy órát ismételgették Habony üzeneteit, míg az ellenzék teljes egésze átlagosan napi 7 percben mondhatta azt, amit ő akart. Ennyit a kiegyensúlyozott tájékoztatásról, amire egyébként a kampányban a törvény is kötelezné a közmédiának csúfolt propagandát. Hiszen az újságírói etika rájuk már rég nem vonatkozik.
Ha valaki az elmúlt években véletlen bekapcsolva hagyta az M1 híradóit, akkor pontosan tudja, mire számíthat: a kormány sikerpropagandája, egy kis riogatás más bőrszínű emberekkel és az ellenzék lehető legkínosabb módon való bemutatása. Azért vetemedtünk arra, hogy most mégis megvizsgáljuk, mit is mondanak a Magyar Televízióban, mert az európai parlamenti választások kampányában a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény kötelezi a közmédiát a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Hiszen demokratikus választás csak akkor lehetséges, ha az összes párt el tudja mondani azt, hogy ő mégis mit képviselne és mit tartana fontosnak. Az öt perces álságos interjúk valójában semmit sem érnek, ha közben minden nap, egész nap csak a Fidesz üzeneteit harsogja a “köztévé”.
Ha önmagában azt nézzük, hogy mennyiszer szerepel az ellenzék és a kormány /Fidesz, már abban hatalmas különbségek vannak. Megszereztük a statisztikát arról, hogy márciusban és áprilisban összesen kik hányszor szerepeltek a 19:30-kor kezdődő M1 hírekben. Ebből láthatjuk, hogy márciusban mintegy 40%-kal szólalt meg többet az kormány és a Fidesz, mint a teljes ellenzék a Mi Hazánktól a Párbeszéden át az MSZP-ig. Az arány áprilisban valamelyest javult, valószínűleg a kampánynak köszönhetően, de így is 233:208 arányban jelent meg a kormány és a teljes ellenzék csak a 19:30-as hírekben.
De hogy bizonyítsuk ez a statisztika mennyire nem jelent semmit önmagában, ezért megnéztük és elemeztük is, hogyan is mutatják az ellenzéket a közmédiában, már amikor mutatják.
Az elemzésbe napi 8 hosszabb híradót vettünk bele, több rövidebb bejelentkezést, pl. 1 perces vagy 5 perces híradókat kihagyva, a reggel 6 órás (30 perc), reggel 8 órás (15 perc); 10 órás (10 perc), a déli híreket (30 perc), délután 4-es (10 perc), este 6 órás (30 perc); 19:30-as (55 perc), és 22:00-as (30 perc).
Az táblázatban itt látható módon azt vizsgáltuk, hogy mennyi időben játszanak le olyan anyagokat a közmédia híreiben, amelyek a kormány fő üzeneteit közvetítik. Külön részkategóriára bontottuk, hogy ebből mennyi az, amely a kormány munkáját ismerteti, például hosszan elemzik a családtámogatás előnyeit vagy Orbán és Salvini találkozójáról beszélnek. Másik alkategóriának vettük a Fidesz-KDNP-t, amikor párt a saját kampányáról beszélhet. A „Fidesz univerzum” kategóriában pedig a Fidesz üzeneteit egyéb módon közvetítő, például kormányzati „független” szakértők mondják el, amit „kértek, hogy mondják el”. Normális országban a szakértők megszólaltatása nem közvetlen pártutasítás alapján történik a TV-ben, de sajnos ez 2019 magyar valósága.
Az excel táblázatot itt lehet megnézni egészében
És hogyan tájékoztat az ellenzékről a híradó? A teljes 308 percnyi (5 óra 8 perc) ellenzékről szóló anyag mintegy 80%-a állítja be az ellenzéket negatív színben. Ezekben az anyagokban az ellenzék „botrányairól”, veszekedéseiről és ellentéteiről van szó. Amikor egy híradóban négy percet szánnak arra, hogy a főpolgármester jelöltek egymásnak üzengetnek, akkor valójában nem arról van szó, hogy az ellenzék alternatívát tud mutatni a kormánnyal szemben, hiszen nem a saját üzeneteit tudja eljuttatni a TV nézőinek, hanem csak azt, amit a kormányzati propaganda állít róla. Mindezt telefűszerezik a propagandisták olyan pikírt megjegyzésekkel, hogy „egymásnak ellentmondanak az ellenzékiek” vagy éppen, hogy „egyre többen ítélik el” az ellenzéki politikus kijelentését.
Ezzel szemben az ellenzék saját témáiról, saját anyagairól, saját rendezvényeire sokkal kevesebb idő jut, egy hét alatt összesen 47 perc. Azaz napi nem egészen 7 perc átlagosan. Ami a táblázat részletes tanulmányozása nélkül is világosan mutatja, hogy a legtöbb híradóban egy szó sincs, ahol az ellenzék a saját hangján szólalhasson meg. Messze a leghosszabb műsoridő május elsején délután kapott, amikor a délutáni és esti híradókban is megmutatták, hogyan ünnepelték május elsejét az ellenzéki pártok. Így bár az ellenzéki politikusok számos fontos témáról beszélnek a magyar nyilvánosságban, ez sokakhoz el sem jut. Mindegy hány korrupciós ügy, szakpolitikai javaslat, vagy helyi sikert ér el az ellenzék, erről az állami TV nézői alig kapnak információt.
Én magam is csak egyszer fértem bele az M1 híreibe, mindösszesen 36 másodpercben, amikor elmondhattam, hogy Paks 2 szerződései még a magyar hatályos jogszabályoknak sem felelnek meg. (Erről a független sajtó például itt írt, a bejelentésemről pedig ittláthatod a videót, ha a valóság is érdekel.). Igaz, ugyanezen a sajtótájékoztatómon további három kérdést kaptam a propagandamédiától, hogy mondjak véleményt más ellenzékiek megnyilvánulásairól. Bár önmagában is nevetséges, hogy amíg hosszan elemzik az újonnan született arany piszeorrú majom életét (háromszor adták le az anyagot), addig az évszázad legdrágább és legrosszabb magyarországi beruházásáról, Paks 2-ről mindössze fél percben esik szó. De a helyzet az, hogy ezzel valójában az M1 törvényt is sért.
A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény alapján a közmédia köteles az eltérő álláspontok bemutatására és kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Az adatokból azonban világosan látszik: a Magyar Televízió híradója folyamatosan megszegi a törvényt, hiszen nemcsak, hogy sokkal nagyobb arányban mutatja be az ellenzéknél a kormányt, de valójában az esetek elsöprő többségében az ellenzéket negatív színben tünteti fel.
Az MTVA-nak kötelessége, hogy az M1 híradóiban az ellenzéknek hagyjanak lehetőséget valódi megszólalásra, tájékoztassanak a pártok programjairól és teremtsenek alkalmat arra, hogy az ellenzéki pártok reagálhassanak a Fidesz hazug állításaira. Ezek nélkül nincs valódi demokratikus verseny, és enélkül nincs valódi választás sem.