„Ahogy a pesti flaszteren mondják: mi itt nem fogunk megfagyni télen, ők ott meg szülhetnek férfiként – kinek mit intézett a kormánya.” Ezt Orbán Viktor mondta, miközben minden évben százas nagyságrendben veszítik életüket honfitársaink – többségük a saját fűtetlen otthonában – fagyhalál következtében. Az energiaszegénység elleni küzdelem megkezdése és a szociális ellátórendszer fejlesztése, amelyet hosszú évek óta követelnek civilek és ellenzéki politikusok, nem várhat tovább.
A Párbeszéd ezért javasolja a hajléktalanellátás fejlesztését, az éjszakai menedékhelyek állapotának és ellátásának minőségi fejlesztését, a szociális munkások – különösen az utcai gondozói szolgálatot és a családsegítői szolgálatot teljesítők – béremelését, a szociálistűzifa-programok fejlesztését, a települési segélyezés megerősítését, a lakásfenntartási támogatások újraindítását, az energiaszegénység elleni küzdelem keretében az energetikai felújítások támogatását, a lakhatás alkotmányos joggá tételét és állami szociális bérlakásprogramokon keresztüli érvényesítését, valamint új eszközként a rezsiutalvány bevezetését.
Humanitárius szemszögből a helyzet eddig is tarthatatlan és megmagyarázhatatlan volt: sem az ország anyagi helyzete, sem a kormányzati költések volumene és struktúrája nem indokolja, hogy a 21. században Európa közepén az uniós tagságunk tizenkilencedik esztendejében télről télre magyarok százait, egy kisebb falu teljes lakosságának megfelelő népességet veszítsünk el a méltatlan és embertelen fagyhalál következtében. Az idei téli kilátásokat azonban különösen sötétté teszi, hogy a háború, illetve az átgondolatlanul és előkészítetlenül átalakított állami árszabályozás miatt minden bizonnyal a korábbi években tapasztaltnál sokkal több honfitársunkat sújtja majd a súlyos, szó szerint a létüket fenyegető energiaszegénység. Az előző évek tragikus adatai a meglévő eszközrendszer elégtelenségét bizonyítják. Most, amikor a veszély nyilvánvalóan nő, a rendelkezésre álló eszközök és források bővítésére van szükség.
A számok egyértelműen igazolják, hogy a fagyhalál felszámolásához (vagy legalábbis előfordulásának drasztikus csökkentéséhez) nem a hajléktalan emberek üldözése, hanem átfogó szociális és lakáspolitikai intézkedések összehangolt rendszere vezethet el. Olyan intézkedéseké, amelyek megakadályozzák, hogy embereknek az utcán kelljen aludniuk, hogy hónapokat kelljen kihúzniuk fűtetlen, penészes lakásokban, vagy hogy idős korukra teljesen magukra maradjanak bármiféle figyelem és segítség nélkül.
A tömeges lakásszegénység felszámolásának útja egy átfogó lakáspolitika kialakítása, amely kiterjedt szociális bérlakásrendszerrel és érdemi lakhatási támogatásokkal megakadályozza a hajléktalanná válást, és megfizethető lakhatást biztosít a társadalom legsérülékenyebb tagjai számára. Ezzel nemcsak a kihűléses halálesetek száma csökkenne, hanem az általános létbizonytalanság, a lakhatási szegénység és a hajléktalanság is.