Idén újra extrém aszály pusztított az országban: kiszáradt a Homokhátság, a kutakban nincs víz, súlyos veszteségek a kukoricás és napraforgóvetésekben, a Tiszán számos ponton gyalog is át lehet kelni, a kisebb tavakban nincs víz, a vadon élő állatok szomjan halnak.
A klímaválság a nyakunkon, az extrém meleg ismétlődni fog, de ez a mértékű tragikus szárazság a mi emberi hibánk is: az évszázados rossz vízgazdálkodás következménye.
A megoldás tehát a mi kezünkben is van: az év elején jellemző többletvizeket (árvíz és belvíz) meg kell tartani a tájban! Nem drága pénzen épített betontározókban, hanem a tájhasználat megváltoztatásával réteken, legelőkön, időszakos vizes élőhelyeken, már meglévő csatornákban, kis vízfolyásokban, medrekben. Ehhez fel kell adni néhány szántóföldet, cserébe viszont egész tájegységek vízellátása fog javulni, és a nyári csapadékviszonyokat is javíthatja, ami az élővilágra és a mezőgazdasági termelésre egyaránt pozitív hatással lesz. Az öntözés fejlesztése önmagában nem megoldás a táji vízmegtartás nélkül.
Szakemberek, ökológusok, egyetemi oktatók egybehangzóan állítják: vízre alapozott tájhasználatváltásra van szükség. Ennek előmozdítása érdekében újra írásbeli kérdéssel fordultam az agrárminiszterhez, de a változáshoz mindannyiunk megértése és részvétele szükséges.
Budapest, 2024. szeptember 10.
Szabó Rebeka,
a Párbeszéd – ZÖLDEK társelnöke, országgyűlési képviselője
A téma kapcsán Szabó Rebeka a Szilas-pataknál járt, amely teljesen kiszáradt. Az ott készült videó itt megnézhető.
Az írásbeli kérdés itt olvasható.