Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentése nyomán folytatódik a kínai akkumulátorgyárak magyarországi térfoglalása. A helyszín ismét Debrecen, a feltételek pedig ugyanolyan előnytelenek Magyarország számára, mint amilyeneket korábban az ugyanoda tervezett CATL-gyár esetében már megismertünk.
Az 1 milliárd eurós, azaz mintegy 370 milliárd forintos beruházás árából 14 milliárdot eleve a magyar adófizetők fizetnek, az állam pedig további 108 milliárdot fordít a szükséges infrastruktúra kiépítésére; összességében tehát a költségek negyedét odaajándékozzuk a kínaiaknak. A gyár(ak) vízigénye továbbra is megoldatlan: hiába mondja a kormány, hogy majd szürkevizet használnak, az is elhasznált ivóvíz; az újrahasznosításnak gátat szab, hogy a vízfelhasználás fele az akkucellák szárításához kell (vagyis elpárolog), és már a CATL-gyár tervezésének leggyengébb pontja is a vízszükséglet biztosítása volt. Hasonló a helyzet a munkaerőigénnyel is: már a CATL is jórészt vendégmunkásokkal fog üzemelni. Az a kormányzati állítás sem igaz, hogy nálunk minden környezetvédelmi előírás szigorúbb, mint az EU-ban: a legtöbb szabály uniós előírás, de ezek alól a kormány egyedi felmentéseket ad a számára kedves befektetőknek – éppen emiatt jönnek ide. Ráadásul, ahogy ezt Gödön is látjuk, a kormány a meglévő szabályokat sem tartatja be a nagybefektetőkkel.
Összefoglalva: százmilliárdos támogatást, jó minőségű termőföldeket, a debreceni ivóvíz jelentős részét és a tiszta környezetet adja oda az Orbán-kormány azért, hogy egy kínai üzem nagy környezeti kockázattal és alacsony bérekkel, idegen munkaerővel exportra szánt akkumulátorokat gyárthasson nálunk. Ez a beruházás nem csupán ellentétes a magyar érdekekkel, hanem uniós jogot, a Víz Keretirányelvet is sérti, ezért Jávor Benedek, a Párbeszéd – ZÖLDEK európai parlamenti listavezetője – akárcsak az elsőként létesítendő debreceni akkumulátorgyár esetében – újabb panasszal fordul az Európai Bizottsághoz.