Az az állandó gazdasági növekedés, ami a jelenlegi piaci kapitalista rendszernek az alapja, egy ilyen, fizikailag véges bolygón, korlátozott erőforrások között egyszerűen nem megvalósítható. Erre reakcióként született meg a nemnövekedés koncepciója, aminek a lényege az, hogy az emberi jólétet úgy kell biztosítani, hogy azt elválasszuk a folyamatos gazdasági növekedéstől, és az erőforrások egyre növekvő felhasználása helyett, az egyre növekvő gazdasági teljesítmény helyett olyan rendszert alakítsunk ki, amely úgy tudja biztosítani a társadalmi jólétet, hogy az nem jár a gazdaság kényszeres, folyamatos növekedésével és az erőforrások egyre fokozódó kihasználásával.
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rosszabbul fogunk feltétlenül élni, persze az a kérdés, hogy mit értünk jó élet alatt. Ha azt értjük, hogy minőségi időt tudunk tölteni saját magunkkal, családunkkal, barátainkkal; ha azt jelenti, hogy megfelelő társadalmi tőkét tudunk fölhalmozni; embertársainkkal, a minket körülvevő közösségekkel tudunk közösen cselekedni, egymásra találni, közösen jobbá tenni az életünket, akkor a nemnövekedés semmilyen formában nem jelenti ezeknek a típusú jóléteknek a csökkenését.
Ha a tényleges jólétünk a cél, azt a nemnövekedés keretei között is maradéktalanul meg tudjuk valósítani, és ez a lehetőség nyitva áll az emberiség előtt!